Kikötési tanácsok négy lépésben

Két kérdés minden kikötésnél biztosan felmerül. Ki lehet-e kötni sérülésmentesen? Rögzíthető-e a hajó biztonságosan?

Íme tehát a mi egyszerű útmutatónk a kikötéséhez.

1. Időben készítsd fel magad és utasaid a kikötésre!

A kikötéssel nem érdemes kapkodni. Akár ismerős, akár ismeretlen helyre kötsz ki, legyen terved a folyamat végrehajtására. Fontos, hogy mindenki tudja, hogy mi lesz a feladata. Legalább egy főnek készen kell állnia arra, hogy a hajóból kiszálljon és az orrkötelet rögzítse, de, lehet olyan, aki a hajó oldalára figyel, esetleg csáklyát kezel.
Persze nem mindenki profi matróz, de a legtöbben szívesen részt vesznek ilyen feladatok ellátásában. A közös hajós élménynek biztosan része lesz a sikeres kikötés.

2. A tökéletes manőver

A párhuzamos kikötés
A párhuzamos kikötési manőverezés végcélja, hogy a hajó orra körülbelül 45 fokos szögben érjen partot vagy mólót és az utolsó egy-két méteren motor erő nélkül, a saját lassuló lendületével, finoman érjen szárazföldet.

A parttal párhuzamos kikötéshez kérj meg egy utast, hogy a hajó elején foglaljon helyet. Az ő feladata az lesz, hogy partot éréskor kiugorjon és rögzítse vagy tartsa a hajó orrát. Ha van még utas a hajón megkérhetjük, hogy a hajó oldalát figyelje.
Lassan közelítsd meg a kiválasztott kikötési helyet, és igyekezz a hajó orrát a szél vagy az áramlás irányába tartani, de a hajónak a kikötőhely elérése előtt körülbelül 45°-os szöget kell bezárnia a parttal. 

Körülbelül két-három méterre a parttól vagy mólótól, a lassítás érdekében kapcsolj hátramenetbe, és a mikor úgy érzed, hogy a hajónak csak annyi lendülete maradt, hogy magától „elcsorog” a partig kapcsolj üresbe. A motort egészen a hajó rögzítéséig ne állítsd le! A part érintése után először a hajó orrát majd az farát rögzítsd.

Merőleges kikötés
A merőleges kikötésnél a hajónk sokkal jobban ki van téve az áramlás, hullámzás vagy szél okozta nehézségeknek. Ez a kikötési mód nagyban hasonlít a sólyázás előtti utánfutóra álláshoz. Akár orral, akár farral állsz be, cél finom manőverekkel a lehető legközelebb állni a kikötőhelyhez majd lassan a helyre úsztatni a hajót. Itt is különösen nagy segítség egy utas, aki a hajó elején segédkezik, csáklyázik.

3. Ismeretlen helyen óvatosan!

Ha nem ismerős helyen és nem kikötőben kötsz ki, körültekintően válaszd ki a kikötési helyet! Próbáld meg elkerülni, hogy túl közel legyél például zsilipekhez, kompokhoz és hidakhoz. Figyeld a hajózási jelzéseket!

Legyél különösen óvatos, hogy a kiválasztott kikötőhely ne rejtsen rejtett veszélyeket, például facsonkot vagy víz alatti kövezést. Érdemes a változó vízállást is figyelembe venni. Egy éjszaka alatt a folyólyók jelentős mértékben áradhatnak vagy apadhatnak.

Folyón mindig az áramlással szemben köss ki, a hajó orrával a folyásirány felé fordulva, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kikötés előtt meg kell fordulnod.
Élő fához ne köss hajót!

4. A csomók és lekötések

A biztonságos rögzítés előfeltétele a hajós csomók és kikötőszerelvények ismerete. Számos könnyen használható csomó létezik, amelyekkel a legtöbb esetben biztonságosan rögzítheted a hajót. A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhányat.

Lekötés kikötőbikára

A hajó kikötőkötelének lekötésére szolgáló kötélmunka, amely elsősorban a kötél és a bika tapadásán alapul. Így elkerülhető klasszikus csomó használata, és a kötél még terhelés alatt is oldható marad. A kötelet mindig a bika távolabbi szarvánál fordítjuk meg először anélkül, hogy megtörnénk a bika többi részén, ezután egy félkör következik a bika körül, majd egy nyolcas alakú rátekerés, végül egy lezáró félhurok.

A legtöbb esetben bőven elégséges, ha a lekötés egyetlenegy nyolcas rátekerést tartalmaz a félhurkon kivül, a végső formában így egy keresztpánt két szárat szorít le a bikára, a szorítónyolcashoz hasonlóan. Egyetlenegy lezáró félhurok bőven elég a rögzítéshez. Nagyon vékony és csúszós kötél nem alkalmas nagyméretű bikán történő kötésre.

Egyszerű vontatóhurok

Egy nagyon egyszerű, jól átlátható hurok, megfelelő vontatóbakkal rendelkező hajókra. Szükség esetén a bakra további köröket tehetünk a záró félcsomó előtt, vagy akár a kötés elején, így még nagyobb a tapadás.

Terhelés alatt is oldható, egyszerűsége miatt kevéssé valószínű, hogy ilyenkor megszorul, ősszecsomózódik vagy elakad valamiben.

Kettős kikötőbak, duplafejű kikötőbak, poller

Szintetikus kötélnél kettő, természetes anyagú sodrott kötélnél egy teljes kört tekerjünk az első elemre az óramutatú járásával megegyező irányba vagy ahogy azt a húzás iránya indokolttá teszi, majd a két tartóelemre nyolcas formában tekerjük fel a kötelet.

Kisebb méretű bak esetében az első két kört a két elemre tekerjük fel. Hasonló célokra felállított nagyméretű dupla keresztes (H-alakú) kikötőbak esetén is lehet ugyanez az eljárás. A tartóerőt a kötél és a tartóelemek tapadása, súrlódása biztosítja, ami azt is lehetővé teszi hogy terhelés alatt állítsuk (utánaengedjük) a kötelet.

Vontatáskor és nagy vontatmánynál kerüljük mindenféle csomó, félcsomó, szorítónyolcas alkalmazását, vagy a biztosító rögzítést külön szerelvényen végezzük el, hogy vész esetén terhelés alatt is azonnal oldható legyen a rögzítés.

A brit admiralitás kézikönyve szerint hajóvontatáskor a vontatókötél rögzítése a kettős bakon a következőképpen történik: a vontatókötelet mindig a húzás irányához képest távolabbi bakelemen fordítsuk meg úgy, hogy ha a bak nem a hajó középvonalán van, akkor a kötelet a hajó közelebbi oldala felől tekerjük rá a bakra (a hajó jobb oldalán óramutató járásának megfelelően, a bal oldalon fordítva), és egyből nyolcas lekötéseket alkalmazzunk.

Kikötéshez ajánljuk